Az ellenállás-ponthegesztés (RSW) olyan eljárás, amelyben az egymással érintkező fémfelületeket az elektromos árammal szembeni ellenállásból nyert hő összekapcsolja.
A munkadarabokat elektródák által kifejtett nyomás tartja össze. A lapok általában a 0,5–3 mm (0.020–0,118 hüvelyk) vastagságtartományba esnek. Az eljárás két formázott rézötvözet elektródát használ a hegesztőáram egy kis "helyre" koncentrálására, és egyidejűleg a lemezek összefogására. Ha nagy áramot eresztünk át a ponton, a fém megolvad és kialakul a hegesztés. A ponthegesztés vonzereje, hogy nagyon rövid idő alatt (körülbelül 10-100 milliszekundum) sok energiát lehet a pontra juttatni. Ez lehetővé teszi, hogy a hegesztés a lap többi részének túlzott felmelegedése nélkül történjen.
A helyszínre szállított hő (energia) mennyiségét az elektródák közötti ellenállás, valamint az áram nagysága és időtartama határozza meg. Az energia mennyiségét úgy kell megválasztani, hogy megfeleljen a lemez anyagtulajdonságainak, vastagságának és az elektródák típusának. Túl kevés energia alkalmazása nem olvasztja meg a fémet, vagy rossz hegesztést eredményez. Túl sok energia alkalmazása túl sok fémet megolvaszt, olvadt anyagot lövell ki, és hegesztés helyett lyukat képez. A ponthegesztés másik jellemzője, hogy a pontra szállított energia szabályozható, így megbízható varratok állíthatók elő.
